PÁFRÁNYFENYŐ - FENYŐ VAGY FA? - GERENDAHÁZAK Magazin
PÁFRÁNYFENYŐ - FENYŐ VAGY FA?
Egy – egy emlékezetes évforduló, gyermek születése vagy más kiemelkedő esemény emlékére néha olyan növényt szeretnénk ültetni, mely biztos, hogy nagyon hosszú életű lesz, jelképezve az alkalom fontosságát. Ekkor a Páfrányfenyő (Ginkgo biloba) biztos eszembe jut, amit javasolhatok. Tökéletes szimbóluma a hosszú életnek. Európai botanikus kertekben napjainkban több mint 250 éves terebélyes példányai élnek. Hazája Kína. Megjelenése több mint 180 millió évre tekint vissza, így érthető, hogy ezt a növényt sokszor említik, mint élő kövületet.
Azon növények közé tartozik, mely inkább latin nevével vált ismertté a köztudatban, mint magyar nevével. Nem csoda, hisz az elmúlt években számos reklám hirdette agyműködést serkentő, vérellátást javító és a szív és érrendszerre gyakorolt jótékony hatása miatt. Levélkivonatában található vegyületek vérkeringési rendellenességek kezelésére alkalmazhatóak. Különféle kozmetikai szerek – szappanok, krémek, lábápolók - is felhasználják vérkeringést serkentő hatását.
Ezt a télálló növényt, ha utána olvasunk, érdekes módon nem a díszfák sorában találjuk meg, hanem az örökzöldek között. Holott egy lombhullató fáról van szó. De akkor fenyő vagy fa? A nyitvatermők között a tűlevelű és pikkelylevelű növények –fenyők, tuják, hamisciprusok stb. - közé sorolják. A Páfrányfenyő szintén nyitvatermő növény, mint az előbb említett örökzöldek, kinézetétől függetlenül. Családjának egyetlen képviselője napjainkban.
Lassan, évtizedek alatt kezd el alakulni formája, hiszen egy nagyon hosszú életű fáról van szó, mely évszázadokon keresztül fejlődik. Fiatal korában laza ágrendszerű, keskeny koronájú. Majd az idővel kezd el igazán terebélyesedni, magasodni és nyeri el mutatós alakú koronáját. Igen nagy, 20-30m-es magasságát tekintve főként tágas parkokba ültetik szoliterként vagy utak mellé sorfáknak. Porzós példányai karcsúbbak. Kertben tágas és napos helyre ültessük. Különlegesek egyedi formájú, semmivel össze nem téveszthető, legyezőszerű, villás erezetű, bőrszerű, vastag, élénkzöld levelei. Ősszel - lombhullás előtt - mézsárgára színeződnek. Gyönyörű látványt nyújtanak ekkor. Rendkívül jó a város és a szennyezett levegő tűrése. Kiemelkedő a regenerálódó képessége és jól tűri a csonkolást és szárazságot is. A magasan légszennyezett nagyvárosokban (USA, Japán) elterjedt utcafa. Ezért nem véletlen, hogy hazánkban is fadézsákba ültetve találkozhatunk fiatal példányaival nagyobb, forgalmasabb utak mentén. Számos fajtája létezik, közülük még csak kevés terjedt el napjainkban, melyek kisebb kertekben vagy teraszokon is nevelhetőek. Ilyenek az oszlopos koronájú fajták vagy az alacsony törzsre oltott törpe koronájúak, mint a ’Mariken’ fajta, mely méreténél fogva nem növi ki helyét. Az enyhén savanyú talajt kedveli, de szinte minden talajon megél.
Kétlaki növény, mely azt jelenti, hogy külön egyedeken találhatóak a porzós és a termős virágok. Nő vagy hímivarú példányok, az utóbbiak nem hoznak termést. A magról szaporítás esetén igen nehéz megkülönböztetni a termős és porzós példányokat. Termése nem kedvelt, szemetelő, a magköpeny erjedése kellemetlen szagú, ezért többségében sorfáknak a vegetatív úton szaporított, dugványokból eredő porzós egyedeket ültetnek, melyek biztos nem hoznak termést. Nyersen magja mérgező. Míg Európában a termését kerülik, addig Kínában a magját pirítva vagy főzve előszeretettel fogyasztják és a növényt kifejezetten ezért is ültetik. Íze a szelídgesztenyéhez hasonló.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése