2016. július 1., péntek



MÁSFÉL ÉVSZÁZDADOS VADGESZTENYESOR

Ha nyári forróságban pihentek már a leányfalui strandfürdő csodás medencéiben, akkor biztosan elsétáltak az előtte álló fasor hatalmas lombjának hűsítő árnyéka alatt. Ezek a fák úgy hozzátartoznak a környezetükhöz, mintha mindig itt álltak volna. Amikor beérünk a falu központjába, hosszan az út mellett fogad minket az idős Vadgesztenyesor (Aesculus hippocastanum), jelenlétével teremtve hangulatot hosszú évtizedek óta.

Leányfalu felparcellázott dunakanyari hegyoldalába a 19. század második felében telepedett le Petőfi Sándor apósa, Szendrey Ignácz. Az akkor még merőben más kinézetű faluban - feltételezhetően az ő javaslatára - ez idő tájt ültette Dr Szitányi Ödön a ma is meglévő vadgesztenyesort, más néven bokrétafákat vagy lógesztenyéket.

Azóta eltelt közel 150 év. A fák fejlődtek, törzsük és koronájuk tekintélyes méreteket öltött. Zord teleket és számtalan heves nyári viharokat éltek túl. Tehát ha ilyen fa telepítése mellett döntünk, azt hosszú évtizedekre tervezzük. Nagy helyigénye miatt többségében parkfaként találkozhatunk vele, de ha alaposan választunk neki helyet, akkor kertünk meghatározó, nagyon dekoratív fája lesz. Háztól, vezetékektől távol ültessük, mert kifejlett korában eléri a 30-40 méteres magasságot is.

Tavasszal nagy méretű barna rügyeiből látványosan törnek elő levelei. Majd májusban jön el a virágzás ideje. Ekkor bámulatos látványt nyújtanak az óriási méretű koronájának szélein ülő sok száz nagyméretű, belül pöttyös, fehér buga virágai. Mintha nagy gyertyákat akasztottak volna ágaira. Levelei ujjasan összetettek, termése pedig a jól ismert, barna héjú mag, melyből gyerekkorunkban játékokat készítettünk. Termését bio mosószerként is hasznosítják magas szaponin tartalma miatt. Gyulladásgátló hatása miatt gyógynövényként is felhasználják. Az évek teltével lombja alatt csupán gyér növényzet marad meg, sűrű árnyéka és lombjának szaponin tartalmának köszönhetően.

Hosszú életű fa, mely nem igényel különleges nevelést. Bármely üde, homokos és agyagos talajon szépen fejlődik. Napos helyre ültessük. A fát környező növények érdekében érdemes arra is figyelni, hogy évek teltével nagy lombja oda is árnyékot vet, ahol addig napsütés volt. Látványosan és gyorsan fejlődik. Azonban több mint tíz éve a vadgesztenye aknázómoly veszélyezteti hazánkban is. A fiatal és idős példányokat egyaránt károsítja, mely a levél barnulását és korai lombhullást okoz. A lomb összegyűjtésével, elégetésével és rovarölő szerekkel védekezhetünk ellene. A méretes és idős példányokat a törzsbe injektált növényvédő szerrel kezelik. A fa hússzínű virágú (Aesculus x  carnea) és a vörös virágú (Aesculus pavia) változatai ellenállnak a kártételnek.  Szép, sárga virágú - ma még kevésbé elterjedt - fajtáját (Aesculus flava) is választhatjuk.

Napjaikban is szépen fejlődik az 1870 - es évek környékén telepített leányfalui vadgesztenyesor. A hatalmas koronájú fák a falu képének nélkülözhetetlen részei. A fasort mára védett természeti emléknek nyilvánították.

(A cikk a VERANDA Magazin 2016. Július - Augusztusi számában megjelent)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése